Hónapok óta tartó, felfokozott érdeklődés kíséri világszerte az Internet-of-Things (IoT) néven ismert technológiai trendet. Számos jelentős piaci szereplő,valamint független kutatóintézet és oktatási intézmény technológia-, piac- és jövőkutatási felmérései azt jelzik, hogy az IoT révén a Web 1.0 és 2.0 horderejét messze meghaladó méretű és kihatású technikai forradalom várható.
Az IoT – a szilikonvölgyi óriások és más, elsősorban távközlési multik, de nem kis részben lelkes amatőrök és profi hobbisták folyamatos fejlesztéseinek köszönhetően – valóban "robbanásra kész": számos jelentős multi jelentette be az elmúlt években, de különösen 2013 elején, hogy jövőképének meghatározó eleme az IoT, illetve hogy már bele is kezdett valamilyen IoT-termék vagy -szolgáltatás fejlesztésébe.
Mára tucatnyi cég és fejlesztő bizonyította is, hogy készen áll az a technológia, amely ahhoz szükséges, hogy az úttörő vállalkozások nekilássanak az új, innovatív termékek és szolgáltatások megteremtésének. Ismerve azt a hatást, amelyet az elmúlt két évtizedben az internet gyakorolt a világra, belátható, hogy az IoT bekapcsolódásától várható megugrás legalább akkora mértékű lesz (a szerző az IoT-t nem technológiának, inkább az internet fejlődéstörténetének következőjelentős mérföldkövének tekinti, amelyhez természetszerűleg meghatározott technikai tartalom is társul).
Talán túlfűtött, technokrata ömlengésnek, evangelizációnak hathatnak ezek a sorok, de vessünk egy pillantást a következő ábrára:
Az internet – mint máris látjuk – “nagy”, de ha hihetünk az internetre kapcsolt végpontok számának elképesztő növekedését jósló előrejelzéseknek (amit jól előkészített egyebek között az IPv6-ra történő átállás, a mobilinternet bevezetése és jelentős lefedettségi szint elérése), az Internet-of-Things egyenesen GIGÁSZI lesz.
Gondoljunk csak arra, hogy már most hány internetképes eszközünk van. Környezetünkben pedig számtalan olyan hétköznapi tárgy található, amelyek – ha kommunikálni tudnának egymással – némi mesterséges intelligencia hozzáadásával még “értelmesebben” tudnák ellátni feladataikat.
Technológiai oldalról a lehetőségek végtelennek és valósnak tűnnek. Természetesen a társadalmak és piacok nem készek minden lehetséges ötlet befogadására. Sőt, sok ötlet (talán nem egy briliáns újítás is) elbukik majd a különféle, nem kifejezetten technológiai jellegű buktatókon, ám az is biztos, hogy lesznek nagy sikertörtének is, amelyek zászlóshajóként vezetik majd az IoT fejlesztését. Túl magabiztosnak tűnik az állítás? Nos, lehet, de a smart-metering projektek évek óta folyamatban vannak a világ nagy energiaszolgáltatóinál, és számos intelligensváros-, lakásautomatizálási, járműipari fejlesztés van előrehaladott állapotban.
De ennél is biztosabban mutat irányt a távközlési szektor, amely az elmúlt évtizedben voltaképpen kifejlesztette és üzembe helyezte az első nagy Internet-of-Things rendszereket, hiszen a Home Gateway-ek, IPTV Set-Top-Box-ok és egyéb ügyféloldali eszközök valójában illethetőek a "thing" (dolog, tárgy) névvel, és az e berendezések használatához és menedzsmentjéhez szükséges kapcsolatot az esetek nagy részében az internet (vagy ahhoz létrehozott infrastruktúra) biztosítja.
Tehát a technológia megvan, használható állapotban. Termékszinten, implementációszinten nyilván lesznek gyermekbetegségek (de gondoljunk csak bele, ha a tökéletesség lenne a mérce, hány használati tárgyunk vizsgázna jelesre ma), sőt akár perek is (a jogászkodás és pszichológia Mekkájának számító Egyesült Államokban szinte biztosan), mindez azonban nem mond ellent annak, hogy a jelenlegi technológia már most teljességgel alkalmas jó és biztonságos megoldások létrehozására.
Ez a technológiai alap pedig változást hoz, mégpedig nagyot.
Míg a korábbi internetboomokra főként a technológiai szektor erőteljes fejlődése és fejlesztése volt jellemző – mely fejlődés az elsősorban marketingre alkalmazott internet segítségével természetesen jelentős hatást gyakorolt szinte minden iparágra –, az Internet-of-Things a korábbiakban tapasztaltnál lényegesen nagyobb mértékű humánerőforrás-igényt fog generálni a nem IT területeken is. A témából adódóan nyilvánvalóan szükségesek lesznek a technológiai rétegek is, de vélhetően mind fajsúlyosabbá válnak az alkalmazási területhez kapcsolódó ismeretek, tudományágak, szaktudás, köszönhetően annak, hogy az IoT mintegy kaput nyit a dimenziók között: a mai "virtuális világ" elhalványul majd, ahogy beleolvad a valódiba, különféle IoT-technológiákon alapuló intelligens tárgyakban, eszközökben megtestesülve. Minden valamirevaló tárgyunk, eszközünk valamilyen célt szolgál, s e célok mindegyikére pedig, mondhatni, egy-egy iparág épült, a maga specifikus szaktudásával, tapasztalatával, szakembereivel. Hosszú távon pedig ezek a szakemberek fogják, a technológiai szakértőkkel "kéz a kézben", megtervezni és valóra váltani az Internet-of-Things vízióját.
A széles körben elterjedő IoT-alkalmazások természetszerűleg igényt fognak támasztani a komplex rendszerek szakértő karbantartására, továbbfejlesztésére, illetve egyre keresettebbé válnak majd azok a nem informatikai/technológiai szakemberek (orvosok, biológusok, építészek stb), akik rendelkeznek bizonyos magasabb szintű informatikai ismeretekkel, szaktudással, mint például az algoritmusok tervezése vagy a vizuális programozási eszközök használata.
Az eddigiekben kialakult, megismert internetipar együtt fog növekedni az új lehetőségekkel, hiszen az IoT-termékeknek és -szolgáltatásoknak többnyire egyedi felületekre lesz szükségük mind ember–gép, mind gép–gép kommunikáció viszonylatában.
Számos megvalósítás, különösképpen a nagy volumenű projektek sora, várhatóan számtalan munkalehetőséget teremt majd, elsősorban az építőiparban, gondoljunk csak az intelligens városokra, de legfőképp a meglevő lakások, otthonok, irodák automatizálására, energetikai korszerűsítésére, korunk nagy kihívásának, a fenntartható élhetés ideájának való megfelelés jegyében. Ilyen nagyléptékű megvalósítások esetén pedig értelemszerűen erőteljesen növekedni fog a hozzájuk szükséges, rengetegféle és számú érzékelő és beavatkozó telepítését végző szakmunka iránti kereslet is.
Az Internet-of-Things esettanulmányokból és koncepcióanyagokból is kiviláglik, hogy ez a technológiai irány valóban nagyszámú munkahelyet teremthet, mind a komplex rendszerek, eszközök tervezése, illetve nagy mennyiségben történő gyártása, majd telepítése terén. Érdemes megjegyezni, hogy sok IoT-eszköz nem igényel majd telepítési támogatást, a felhasználók "plug-and-play", vagy akár számukra szinte teljesen transzparens módon veszik majd igénybe az IoT nyújtotta funckiókat és szolgáltatásokat (például a viselhető IoT-eszközöket, mint amilyen a pulzusfigyelő karóra)
A kutatás és oktatás egyértelmű nyertesei lesznek annak, hogy az IoT széleskörű alkalmazása révén megsokszorozódó mennyiségben, de főként lényegesen jobb minőségben lehet majd hozzáférni az összegyűjtött adatokhoz. Nyílt rendszerekben gondolkodva azt mondhatjuk, hogy az emberiség történetében sosem látott sebességre tudja majd gyorsítani kutatásait. (Gondoljunk csak a mezőgazdaságban párhuzamosan végezhető kísérletek sorára, egy-egy adott növény optimális környezeti paramétereinek kutatása céljából...)
A folyamatos innováció és eredményeinek hasznosítása szinte minden, a hasznosításban érintett szektorban munkaszükségletet fog generálni, ám mind az iskolai, mind pedig a társadalmi képzésnek lépést kell tartania a technológiával; máskülönben számos nagyszabású, technikailag akár ma is lehetséges projekt sikeres megvalósításának és bevezetésének komoly társadalmi akadályai lehetnek. A nagy szociális hatással (például egy-egy szakma megszűnésével) járó technológiai újítások megvalósítása és bevezetése során különösen körültekintően kell eljárni, s az áttérést akár éveken keresztül megvalósítani.
A technikatörténet eddigi menete alapján nem nehéz megjósolni, hogy az IoT széleskörű elterjedésével egyre többés több, ma még emberi munkát igénylő feladat kerül automatizálásra a jövőben,. Sokan ezt egyfajta veszélyforrásként, kockázatként élik meg, noha a technológia beharangozását inkább egy közlekedési táblához lehetne hasonlítani: néhány éles kanyar után felhajtó az autópályára. Mint jó sofőr, ismerjük hát meg gépünket, készüljünk rá az éles kanyarokra, majd a gyorsításra.
Az oktatás szerepe ezért tehát kulcsfontosságú a "világmegváltó", globális alkalmazások bevezetésének időzítése terén, minthogy a további fejlődéssel, az eredmények gyakorlati alkalmazásával, hosszú távon bizonyosan éppúgy szűnnek majd meg munkahelyek és szakmák, amint az azokhoz kapcsolható képességek iránti kereslet is csökkenni fog, ugyanakkor más képességek iránt a kereslet jelentősen megnő, lévén az IoT várhatóan új munkahelyeket és szakmákat teremt majd. A holnap igényeinek megfelelő képzés a ma oktatásának egyik legnagyobb mindenkori kihívása.
Talán épp mindettől ilyen izgalmas az IoT, a puszta technológián túl (ami önmagában is nem egy érdekes kihívást rejt): a különféle tudományok, szakterületek és technológiák sosem látott együttműködését, integrációját ígéri, ami valóban megváltoztathatja a világot.
A szerző
Schreiber György, Kreatív Technológus, BotOrbs, Kft.,
Az APDuino Project megálmodója és vezető fejlesztője (http://apduino.com, http://apduino.org) - People's Choice in DIY Category of the IoT Awards 2012 by Postscapes
